Kis határrevízió Somoskőújfalunál

A sok-sok gonddal-bajjal terhelt utóbbi száz évben Nógrád megye és benne számos település – köztük Somoskőújfalu és a szomszédos Sátorosbánya – határa, hovatartozása többször is változott. A két községet – mint ismeretes – az átkos Trianon átsodorta a határon, de az orvoslás mellett a nemzetközi politikában is otthonos földbirtokos, Krepuska Géza professzor 1924-ben Somoskőújfalut visszaszerezte az anyaországnak. Sátorosbánya az első bécsi döntés nyomán, 1938-ban tért vissza az óhazához, de utóbbiak nem sokáig örülhettek, hisz a II. világháború után a község fölött újra áthúzták az államhatárt. Nincs azonban megállás: Somoskőújfalu és Sátorosbánya között most ismét határmódosításra készülnek

Somoskőújfalu/Sátorosbánya. A legfrissebb hírek ugyanis arról szólnak, hogy tizenhét hektárnyi területet cserél ki Magyarország és Szlovákia, miután a pozsonyi kormány jóváhagyta a határváltozásról szóló határozatot. Az apróbb módosítások ugyan főként az Ipoly völgyét – így megyénkben Hont községet –, a határfolyó változékony medre miatt érinti, de Somoskőújfalu és a szomszédos Sátorosbánya is feltűnik a csereberében.

Az utóbbi ügylet sajátos oka az, hogy – mint dr. Tóth László polgármester lapunk kérdésére elmondta – Somoskőújfalu csatornahálózata rövid szakaszon átnyúlik az országhatáron, és a területcsere megkönnyítené a közmű kezelését anélkül, hogy át kellene lépni az államhatárt.

Ez az ügy egyébként nem mai keletű, de – mint tudjuk – a diplomácia és a bürokrácia malmai eléggé lassan őrölnek. A csatorna létesítésére a Közép–Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság 2000-ben adta ki az engedélyt, 2002-ben el is készült, de az vele a baj, hogy a magyar–szlovák közös határútnak számító Bethlen Gábor utca rövid szakaszán átnyúlik Sátorosbánya területére, anélkül, hogy erre engedélyt kértek volna a szomszédos országtól.

Néhány hónap múlva a közös határbizottsági szemlén megállapították, hogy a csatorna létesítése – mivel az utat csak magyar oldalról használják – nem befolyásolja a határút közös használatát, ugyanakkor a közmű fontos szerepet tölt be a település életében, ezért az elbontása „jelentős gazdasági és szociális hátránnyal járna”.

Ezért a budapesti külügyminisztérium 2003-as hivatalos jegyzékére – gyakorlatilag: kérelmére – válaszolva Pozsony hozzájárult a csatorna fennmaradásához.

A válaszul küldött újabb, 2006-os jegyzékben a magyar fél elismeri a Salgótarján-Somoskőújfalu (utóbbi akkor még előbbihez tartozott) és a túloldali Sátorosbánya térségében a közmű államhatár vonalán történt átépítésével elkövetett területsértést.

A jegyzékben a magyar külügy „ismételt sajnálatát” fejezte ki a területsértésért, továbbá az 1956-ban aláírt csehszlovák–magyar államhatárrendről szóló szerződésben foglalt tilalom, valamint az 1995-ös szerződésben rögzített határrend megsértéséért.

A magyar külügy egyúttal – jó hírként – üdvözölte, hogy a szlovák fél hozzájárult a csatorna fennmaradásához. Budapest szintén üdvözölte Pozsony készségét arra, hogy a problémát az államhatár módosításával véglegesen orvosolják, oly módon, hogy a közös határút átépítéssel érintett szakasza – területcserével – teljes szélességben Magyarország területévé váljon.

Addig is, a területsértéssel előállt helyzet ideiglenes rendezésére a két ország megállapodást kötött, amelyben a szlovák fél tudomásul veszi a területsértést, és egyetért azzal, hogy az érintett területet a magyar fél a szennyvízcsatorna üzemeltetésére és karbantartására ideiglenesen használja.

A magyar fél viszont vállalta, hogy a közös határút szóban forgó szakaszát – az érintett, akkor még Salgótarján-Somoskújfalu önkormányzata által – a saját költségére fogja üzemeltetni és fenntartani.

Nos, azóta sok víz lefolyt már a környéken mindenféle rendű-rangú hegyi patakokon, de úgy tűnik, most már rövidesen rendeződik a kérdéses – egyébként eléggé aprócska – földdarab sorsa. A változás akkor lép törvényerőre, ha a szlovák és a magyar parlament is rábólint a két ország által idén januárban megkötött szerződésre, amely a két ország közötti államhatárokat rögzíti.

Az ügy végére még afféle slusszpoénként Tóth László elmondta, hogy a Sátorosbányától átkerülő területért cserébe Salgótarján a somoskői vár mellől ad át egy kis „göröngyöt”, így a megyeszékhelytől 2006-ban – újra – önállósult Somoskőújfalu területe még meg is növekszik a nem mindennapi ügylet révén.

B. R.