Zárul az egyházi év Nógrádban is: Krisztus Királyt ünnepeljük ezen a vasárnapon

Az úrjövetre való várakozás, vagyis az advent négy hete – ami az idén lényegében rövidebb, csak három hét lesz – már az új egyházi év kezdete is lesz.

Az ünnep történeti háttere, hogy az 1925-ös szentévben XI. Pius pápa – látva, hogy a világban az egyház és az állam szétválasztása erőteljesebb lett, valamint hódít a kommunista és az ateista eszme – bevezette Krisztus Király ünnepét, hogy a kor emberének figyelme egyre jobban az égiekre irányuljon, a földiek helyett. 

Száz évvel később, napjainkban úgyszintén fontos és figyelemre méltó a pápa ünnepalapító gondolata, hiszen az elvilágiasodás, az egyháztól és az Istentől való eltávolodás ma is jelen van. Az égi kincsek gyűjtése helyett nagyon is világi vagyonokra vágyakozik a mai kor embere is, egyre kevesebb figyelmet szentelve az igazi értékekre, a lelki tartalomra, elfordulva Krisztustól, az üdvösségszerzőtől, az erőt és reményt adótól, a mindenség királyától.

A baglyasaljai Krisztus Király-templom, ami az 1930-as évek, a magyar katolikus reneszánsz nagy templomépítésének időszakában készült, búcsúnapját ünnepli. Az Isten háza 1934-ben az akkor még önálló település egyik gyönyörű ékessége lett, különleges freskót rejtve a szentélyben. A Bóna Kovács Károly tervei alapján készített falfestményhez hasonló mű az 1933-ban felszentelt, szintén az ő keze munkáját dicsérő freskókat rejtő zagyvapálfalvai Jézus Szíve-templom külső homlokzatára került volna fel. 

A festményen az Isten előtt hódoló népsokaságot látjuk, ott térdelnek a falu lakosai: a népviseletbe öltözött lányok, a dolgozó emberek, az idősek és természetesen a fiatalok is, akiket egy szentségi körmeneten ábrázolt a festőművész. Isten előtt hódolnak, a trónoló Isten jelképe előtt látjuk őket a festményen, Krisztus Király pedig a szentély üvegablakán látható egyszerű, de igazán méltóságteljes módon. A szép alkotás, a freskó is és az üvegablak is, a maga egyszerűségével fejezi ki a vidéki társadalom tiszteletét, szeretetét, imádását a világ Ura előtt. A rajtuk megjelenő társadalmi szereplők, rétegek, csoportok között felfedezhetjük elődeinket, de odatehetjük képzeletben a mai kor emberét is. De vajon odatérdel-e teljesen a ma társadalma Krisztus Király elé? Hódol-e a trónon ülőnek ma is? Vallja-e tiszta szívvel ma is a világ Krisztust a mindenség királyának?

Amikor 1938-ban a világ szeme Magyarországra figyelt a nemzetközi eucharisztikus kongresszus miatt, a világ katolikussága egyként énekelte a találkozó himnuszát: „Krisztus kenyér s bor színében, Úr s Király a föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”. A gyönyörű ének, himnusz Koudela Géza zeneszerző és orgonaművész dallamának, illetve Bangha Béla jezsuita páter, a sajtóapostol csodálatos szövegének összefűződése, amit a 2021-es budapesti kongresszusnak is a himnuszává választottak. Krisztus Király ünnepén elhangzik ez az ének is templomainkban, és nekünk, a résztvevőknek bizony könnyes szemmel jutnak eszünkbe a kongresszus pillanatai. 

Az, amikor először megpillanthattuk a hazánkba érkező Ferenc pápát, amikor a Parlament előtti téren szentmisén imádkoztunk, amikor egy-egy ismerős arccal találkozhattunk. Mégis, e himnusz éneklésének számomra legszebb pillanata, amikor a szombat esti közös ének-imádságon, a Kossuth tértől a Hősök teréig vonultunk a résztvevő ezrekkel együtt, és egy-egy imádság végén a kezünkben lévő gyertyát feltartva énekeltük el. Az egyre sötétedő városban a vonulás során az erkélyekről, az utcasarkokról, a házak előtti terekről üdvözöltek bennünket, csodálták az imádkozó ezreket a városban.

A himnusz idézett sorának második része, a békesség már – ismerve a történelmet – 1938-ban is igen aktuális volt, csakúgy, mint napjainkban is. A békességben élő nemzetekre, népekre idén is áldást kérünk, imádsággal fordulunk a világbékéért, Ferenc pápával együtt. A hőn áhított békéért, amit a világ kíván, már akkor is sóhajtott a világ, napjainkban is ugyanez a helyzet. A harmincas évek végén megkezdődő második világháború nem hozta el ezt, helyesebben szólva: nem ezt hozta el, hanem embertelen mértékű pusztítást. Nekünk pedig már két éve olyan világban kell élnünk, amelyet a háború, sajnos: háborúk borzadalmai árnyékolnak be. Egyik tőlünk távolabb, ugyanakkor az egész világra hatóan, a másik pedig a szomszédban zajlk, amelyben magyar testvéreink is érintettek. Így különösen is aktuális az idézett ének imádsága, ezért is kell, hogy a mai ünnepen felhangozzon újra minden magyar ember ajkáról a békefohász.

A mai szentmisén az olvasmány szavai Istenről mint a juhok között igazságot tevő pásztorról szólnak, aki megkeresi az elveszettet, visszatereli az elszéledtet, ápolja a beteget, hogy csak néhányat idézzünk ezekből a csodálatos példákból, ami Isten gondoskodó és féltő szeretetét állítja elénk követendő példaként. A Szentlecke szavaiban pedig arról hallunk Szent Pál apostol levelében, hogy Krisztus átadja Istennek, az Atyának az uralmat, hogy Isten legyen minden mindenben. Az evangélium már betetőzi, befejezi, keretbe foglalja ezeket a szövegeket, mivel arról beszél, hogy az Emberfia helyet foglal dicsőséges trónusán és szétválasztja a nemzeteket, érdemeik szerint, felsorolva és elénk állítva az irgalmasság cselekedeteit. Csodálatos, amint azt halljuk Krisztus Király ünnepén, hogy érdemei szerint ítél meg mindenkit, és aki jót cselekedett, azt jobbjára állítja és üdvözíti. Amit a legkisebbekkel tettünk, azt Jézussal tettük – mondja az ítélkezéskor, azaz figyelmeztet bennünket is a jócselekedetre. Ez pedig nemcsak az egyházi év végén fontos, hanem a közelgő adventre is üzenet számunkra.

Krisztus Királyt éltető latin imádság-ének zárja a közös imádságot: Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! Ez magyarul így hangzik: Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik! Ez az imádság nemcsak hitvallás, de tisztelgés is egyben a mindenség királya, uralkodója, ítélkezője felett. De mint láttuk, ez az ítélkezés, ez az uralkodás, ez a királyság nem földi léptékű, nem földi tényezők szerint létezik, nem a földi gondolkodás szerinti, hanem attól sokkal emelkedettebb, mindenek felett álló, az égiek szerinti, az emberek számára – ha a jót követik életük során – üdvösségszerző ítélkezés is lesz.

A mai ünnep után elkezdjük a lakásaink, házaink külső és belső díszítését, felkerülnek a fényfüzérek, a villogó díszek, az ünnepi ajtódíszek, és elkészítjük az adventi koszorút is. Mindezeket egy-egy áruház már hetekkel korábban megtette, hogy minél hosszabbra nyújtsa a várakozás anyagi, materiális, gazdasági vonatkozásait, ezzel pedig még több profitra tehessen szert. Külsőségeiben már készülünk az ünnepre, de vajon a belső készületünket is elkezdjük-e ezzel együtt? Felgyullad-e a jövő héten a szívünkben a hit fénye? Belépünk-e az úrjövet várásának gyönyörű időszakába? Kívánom, hogy Krisztus, a mindenség királya, akinek születésére készülünk, adjon számunkra erőt a készület időszakára!