Bereczki-gyűrű a hagyományápoló házaspárnak

Korábbi lapszámunkban beszámoltunk már arról, hogy több napos rendezvénysorozattal ünnepelték meg a nagyközségben a Rákóczi-szabadságharc utolsó csatájának évfordulóját.

Romhány. Az események utolsó, vasárnapi fejezete már korán reggel kezdődött, amikor a helyi művelődési ház előtt több tucatnyian vártak arra, hogy Vezér Attila polgármester üdvözlését követően, a fagyos időjárással mit sem törődve, nekilóduljanak a bakancsos túrának. A résztvevők átvágtak a déli Cserhát gerincén és Legénd érintésével a havas terepen érkeztek meg Nézsára.

Talán éppen azokban a percekben, amikor a derék természetjárók többsége végcéljához ért, a Szátok felé eső romhányi faluvégen található Turul-emlékműnél koszorúzás kezdődött. A rövid megemlékezés után a tisztelgők serege a művelődési házba vándorolt, ahol Balla Mihály országgyűlési képviselő jelenlétében előbb Simon M. Veronika festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás az intézmény galériájában, majd a központi ünnepség keretében átadták a Bereczki-emlékgyűrűt, azaz a „Romhányért” kitüntető címet.

[caption id="" align="aligncenter" width="1680"] Simon M. Veronika képei a művelődési ház galériájában láthatóak[/caption]

Ebben az esztendőben a díjat Hajdú István és felesége, Éva asszony kapta meg. A pedagógus-házaspár közösségért végzett munkáját Molnár Sándorné, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke, valamint Tóth Teréz, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója méltatta.

Ebben elhangzott, hogy a férj és feleség harmincöt esztendeje él és tevékenykedik a településen, akik a kezdetektől fogva komoly szerepet vállaltak és vállalnak a mai napig a falu kulturális életében. Hajdú István éppen arról a vidékről származik, ahol a vezérlő fejedelem gyermek- és ifjúkorát töltötte, Sárospatak után a romhányi közeg tehát nem volt ismeretlen számára a Rákóczi-hagyományápolás terén.

[caption id="" align="aligncenter" width="732"] A túrázók egy csoportja az indulás pillanataiban[/caption]

Amellett, hogy tagja a felesége által karnagyként irányított, és szinte minden hónapban Nógrád megye és az ország több pontján fellépő Romhányi Dalárdának, számos olyan értékkel gazdagította a nagyközséget, ami nemzeti szinten is kiemelkedő. Ilyen a Rákóczi-harang felállításának kezdeményezése, a tanösvény kialakítása, az ’56-os tér létesítése a Lókos-hídnál, valamint az a sok-sok tudományos előadás, amelyben a háromszáz évvel ezelőtt élt államférfit népszerűsítette. Emellett munkásságának részét képezik a helytörténeti kiadványok, amelyek szép számban sorakoznak a polcokon, vagy a híres pomológus (gyümölcsész), a falu szülöttje, Bereczki Máté emlékének ápolása. Felesége, Éva a férfikórus karnagysága mellett az iskolai énekkarok szervezésében és felkészítésében is élen járt, együtt szervezték meg a balassagyarmati központú Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola ma is eredményesen működő helyi tagozatát. Az énektanári munkán felül a magyar nyelv és az irodalom különböző tantárgyi, tanulmányi versenyein diákjaival évről-évre értékes helyezéseket érnek el a megyei és országos versenyeken.

[caption id="" align="aligncenter" width="1364"] Hajdú István átveszi a kitüntetést Vezér Attila polgármestertől – a háttérben a másik díjazott, Hajdú Éva[/caption]

A házaspár köszöntéséhez csatlakozott Vezér Attila polgármester, aki a Bereczki-gyűrűt átnyújtotta a kitüntetetteknek. Végül Dúl Géza plébános szólt a díjazottakhoz: kiemelve, hogy megsüvegelendő tény, hogy egy kisebb településen is mennyire odafigyelnek a helyi értékteremtő tevékenységekre, amit a Romhányért végzett odaadó munkáért méltán kijár az arra érdemeseknek.

H. H.–Sz. B.