Vakációköszöntő megemlékezéssel

Hagyomány a településen, hogy a minden esztendő június közepén megrendezendő falunap eseménysora több pillérre támaszkodik. Kitűnően megfér egymás mellett a komoly megemlékezés, a képzőművészeti tárlat és a vidám, estig tartó mulatozás.

Ipolyvece. Napos, bár a felerősödő szél miatt kissé hűvös időben érkeztünk meg szombaton a falu központjába. Az orvosi rendelő elől indult a díszes felvonulás. Népviseletbe öltözött deli ifjak lobogtatták a nemzeti zászlókat, középen egy kalapos fiatalember vitte Ipolyvece címerét, mögöttük gyönyörű csángó és magyar öltözetbe bújt szép lányok fogták kezükbe a koszorúkat.

Ott lépdelt Balla Mihály országgyűlési képviselő társaságában a házigazda polgármester, Molnár János, illetve több környékbeli kollégája határon innen és túlról, valamint a testvértelepülések és az egyházak képviselői.

[caption id="" align="aligncenter" width="2359"] Balla Mihály országgyűlési képviselő beszédét mondjaFotó: Hüvösi Csaba[/caption]

A menet a temetőkert északnyugati kiszögellésében található trianoni emlékkőnél állapodott meg. Itt először az Együtt Ipolyvecéért Mozgalom nevében Szőllősi Kornél mondott köszöntőt, míg Molnár János hangsúlyozta, nemzetünk széttördelésének súlyos fájdalma ma is él, és bár a rendszerváltás idején reménykedtünk abban, hogy az eljövendő szabadság boldogságot hoz minden testvérünk számára, ez a teljes szabadság a jelenlegi országhatárainkon túl még ma sem adatik meg minden magyar anyanyelvű embernek.

[caption id="" align="aligncenter" width="2491"] Fotó: Hüvösi Csaba[/caption]

Balla Mihály beszédében rövid barangolásra hívta a hallgatóságot. Képzeletben bejárták az egész Kárpát-medencét, Gyimesbükk ezeréves határainak erdeitől Kolozsváron, Nagyváradon át Szabadkáig, Eszékig, a felvidéki bányavárosokig.

Külön kiemelte Kassát, abból a megközelítésből, hogy a nyelvújítás Kazinczy korabeli fellegvárától miként jutottunk addig a szomorú pontig, hogy a város lakosságából ma már csak mintegy tíz százaléknyi polgár beszél magyarul, vallja magát magyarnak.

[caption id="" align="aligncenter" width="2909"] Fotó: Hüvösi Csaba[/caption]

– Ne csupán a keserűség éljen a szívünkben, ha eszünkbe jutnak a szomszédos országokba szakadt hazafiak, hanem legyünk büszkék rájuk és ünnepeljük azt a tényt, hogy szívós kitartással, a legviszontagságosabb időszakokat is átvészelve őrzik nyelvüket, hagyományaikat, kulturális értékeiket. Mindenhol törekedni kell a továbbiakban is arra, hogy a szórvány ne szórványosodjon még jobban – fejezte be gondolatait a honatya.

[caption id="" align="aligncenter" width="2844"] Fotó: Hüvösi Csaba[/caption]

Az emlékkő megkoszorúzása alatt és után a Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság tagjai adtak elő verses-zenés műsort, majd a résztvevők serege átballagott az egykori általános iskola szomszédos épületébe.

Itt két, ipolyvecei kötődésű képzőművész alkotó, Víghné Káposzta Mária és Sulyan Sára kiállítását nyitotta meg Knyazoviczkiné Dobos Julianna pedagógus, önkormányzati képviselő. Elmondta, a textíliák, a szobrok, vagy éppen a táj – és városképeket ábrázoló festmények nem biztos, hogy első pillantásra összeférnek az indiai motívumokat tartalmazó mandalákkal, de mégis, nem csupán az avatottabb szem figyelhet meg hasonlóságokat és azonosságokat az eredetileg eltérő művészi megmunkálások között.

Miközben a művelődési ház udvarán lévő színpadon az első fellépők, az óvodások készülődtek, a férfiemberek vígan szürcsölgették a frissen csapolt csíki sört, a gyerekek érdeklődéssel vették körül a bőrműves népművészt, vagy éppen a fajátékok világában és az állatok simogatásában mélyültek el, az udvar másik oldalán bő lében rotyogtak a finom ételek. A polgármester tájékoztatása szerint négy nagy kondérban főtt a káposztás csülök, a gulyás, a pörkölt, és sok-sok palacsinta is várt arra, hogy az édesszájúak elmajszolgassák őket.

A „Vecei vigalom” sodrában nemsokára a különböző hagyományőrző csoportok és kórusok következtek, mi viszont lassacskán búcsút intettük a népes forgatagnak.

Hegedűs H.