Ártott szélsőséges időjárás, de bőséges a termés az ipolyvecei eperföldeken

Verőfényes napsütésben, igazi, párás kánikulában keressük fel az ipolyvecei eperszedő alakulatot. Beszélgetésbe elegyedünk a gazdaság vezetőjével, Mitasz Tamással.

– Több generációra visszamenőleg foglalkozunk gyümölcstermesztéssel. Dédszüleim és nagyszüleim is serénykedtek ezzel a földeken, jómagam négy-öt éve kapcsolódtam be aktívabban a munkába, mezőgazdasági technikus végzettséggel is rendelkezem – tekintett vissza a múltra a fiatalember.

– Ebben az évben megnövelt területen, mintegy négy hektáron ültettünk, és ha minden jól megy, legalább kétszáz mázsányi termést várunk. Amit nem biztos, hogy elérünk, de azért az elkövetkező hét még okozhat kellemes meglepetést – mondta Mitasz Tamás.

Májusban alig akadt olyan nap, amikor ne esett volna tartós eső. Az áprilisi, viszonylag aszályosabb időszak után főleg a kertek növényei-gyümölcsei sínylették meg az égi áldást, Ipolyvecén azonban egyáltalán nem panaszkodnak.

Veszélyt jelent az érdektelenség

Az elkövetkező években komoly válságba kerülhet a magyarországi gyümölcstermesztés, különösen a bogyósok tekintetében sok a gond. Míg két-három évtizede a málnának és ribizlinek igen nagy keletje volt, hatalmas felvevőpiaccal, és szinte minden háztartás kiskertjében ott tarkállott a málnasor, addigra mára elvétve található ültetvény. A másik jelentős probléma, a mezőgazdasággal lelkesen foglalkozók elöregedése. Ez jelentkezik abban, hogy a fiatalabb nemzedékeket a huszonegyedik században már alig-alig érdekli a növény- és gyümölcstermesztés, vagy az állattenyésztés, hiszen rengeteg munka kell az agráriumból való megélhetéshez, és ezt nem vállalják fel. Másrészt egyre idősebbek a napszámosok is, az ifjakat nem vonzza az eperszedés élvezete.

– A tavaszi fagyok jobban megviselték az eperültetvényeket. Amikor jött a szárazabb időszak, megoldottuk a locsolást is, hiszen itt, a területünkön már korábban kutat fúrtunk, egy kis tavat is kialakítottunk, ebből biztosítjuk a vizet. Az érdekes inkább az, hogy az időjárás szélsőségei miatt a később érő fajták utolérték a korábban pirosodókat, amelyek megtorpantak a növekedésben, így egyszerre van sok gyümölcs. A virágzáskor legalább másfél-két hét különbséget tapasztaltunk. Most, hogy újra napfényesebb napok következtek, fel is gyorsítottuk a szedést, hiszen nem szabad engedni, hogy túlérjen, és gyengébb minőségű legyen az eper, mert különben sokkal nehezebb az értékesítés. Mi ragaszkodunk a hagyományokhoz, bízunk a szabadföldi eper sikerében, népszerűségében, és a visszaigazolások igen kedvezőek. Nem is várunk a hozamban visszaesést, megfelelő állapotban van az ültetvény – folytatta Mitasz Tamás.

Apropó értékesítés! A Mitasz család csak egy helyre szállítja az epreket, egy budai cukrászdába, ráadásul a kapcsolat tizenöt–húsz éve szó szerint gyümölcsöző, ami Jagyutt Péter balassagyarmati mestercukrász ajánlásával jött létre. Amikor először elvitték ide az epreket, a tulajdonos azonnal ráérzett az ízekre, és most már csak kizárólag Ipolyvecéről hozatja a süteményekhez, tortákhoz való hozzávalókat.